Nem a készpénz, hanem az egyetlen fizetési megoldás a probléma 

A fizetési rendszerek sokfélék lehetnek, és biztosak lehetünk benne, hogy ezeknek a kombinációjából vagy további innovációkból bőven születnek még új megoldások. A vállalkozóknak ugyanakkor választás előtt figyelembe kell vennie azt is, hogy az egyes fizetési megoldások hogyan egyeztethetőek össze a saját adózásukkal. Gyüre Ferenc adószakértő írása.  

Magyarországon közkedvelt a készpénzhasználat, meg is van ennek a hagyománya, ezért sokan részesítik előnyben. Ugyanakkor fontos tisztában lenni ennek a szabályaival, hogy biztonságosan működhessen a vállalkozás  

A kisvállalati adó hatálya alá tartozó gazdálkodók túlzott készpénzállományát a 2012. évi CXLVII. törvény szankcionálja.

Ez a tény pedig alapvetően befolyásolja azt, hogy egy vállalkozó hogyan, milyen mértékben fogadjon el készpénzt az értékesítéséért cserébe.  

A törvény definiálja, hogy a pénztár mentesített értéke vagy egy meghatározott százalék (az összes bevétel 5%-a), vagy egymillió forint, vagy az adóalanyiság első évének nyitó mérlegében a pénztár kimutatott értéke. Ennek a megállapítása azért van szüksége a gazdálkodó egységnek, mert a törvény deklarálja, hogy az a pénztári érték/pénztárállomány, amely a mentesített érték felett van, kisvállalati adóalap-növelő tételként szerepeltetendő a bevallásban. Természetesen itt is van lehetőség csökkentésre, de a továbbiakban a tanulságok miatt a pénztár növekedés esetével fogunk foglalkozni. 

Egyszerűbben megfogalmazva: a törvény meghatároz egy olyan pénztári állományi értéket, amely alatt nincs büntetése az adóalanynak. Ha ezt a „mentesített” értéket meghaladja az adóalany, akkor azon rész után, amely meghaladta ezt a küszöbértéket büntetést kell viselnie. 

A pénztári állomány a kisvállalati adózásban tehát komoly adóalap-módosító tétel lehet, ezért már a tevékenység kezdetén végig kell gondolni, hogy a gazdálkodó egység kisvállalati adózást választ – viszont akkor vélhetően ki kell egészítenie a fizetési lehetőségét a készpénz elfogadásán túl is -, vagy nem alkalmazza a kisvállalati adót, cserébe nem feltétlenül szükséges több fizetési lehetőséget alkalmaznia.  

Természetesen nagyon fontos tisztázni, hogy a kisvállalati adó alanya is ragaszkodhat a kizárólagos készpénz-elfogadáshoz, ilyenkor azonban figyelnie kell arra, hogy az üzleti év zárásakor rendezze a készpénz-állományát banki befizetés, számlakiegyenlítés, fizetés felvétele útján vagy valamilyen egyéb módon, hitelesen, dokumentálva. 

Ezt a gyakorlatban úgy szokták megvalósítani, hogy a december hónapban az adóalany egy jelentős készpénzállományt helyez el a saját bankszámláján, hogy a mentesített érték alatt maradjon. 

A kisvállalati adó mértéke 10%, ami azt jelenti, hogy túlzott mértékű készpénzállomány-növekedés esetén az adóalany jelentős mértékű „büntetést” fizethet. Lássunk erre egy konkrét számszaki példát. Egy gazdálkodó egységnek a kisvállalati adóalapja 10 millió forint. Ez azt jelenti, hogy ha minden „normál” módon történne, a kisvállalati adó mértéke 1 millió forint. Ha azonban az adóalany előző évi pénztárállománya 500 ezer forint volt, és az idei évben megnövekedett a forgalom, de ezt a forgalomnövekedést csak készpénz útján kezelte le, akkor egyértelműen a készpénzállománya bővült (feltételezve, hogy egyéb módon nem rendelkezett a pénztári egyenlegről). Egy ilyen esetben a pénztári állomány 2-3 millió forinttal és képes lehet növekedni. 2,5 millió forint növekmény esetén az adó 250 ezer forint. Ez egy olyan közteher, amely ténylegesen büntetni a készpénzállomány növekedését, és valamilyen szinten a gazdaságfehérítést próbálja szolgálni.

Ez a gyakorlatban olyan gazdálkodóknál fordulhat elő, akik vagy csak készpénzt fogadnak el az ügyleteik lebonyolítása során, vagy olyan vevőkörrel rendelkeznek, akik szinte csak készpénzzel fizetnek. Ez természetesen komoly adóhátrányt jelenthet, de a gazdálkodó tud úgy gondolkodni, hogy ő vevőkört ne veszítsen.

Erre a korábban már említett gyakorlati lehetőség is megfelelő, hogy a készpénzes ügyleteket hetente, havonta, negyedévente, vagy meghatározott időközönként beutaltatja a számlájára.

A példa jól szemlélteti azt, hogy nem feltétlenül a készpénz elfogadása a probléma, hanem az, hogy a gazdálkodó egység csak egyetlen fizetési megoldásra koncentrál. Ha egy vállalkozó többféle fizetési megoldást alkalmaz, akkor ez a növekmény szépen szétoszlik, optimális esetben nem növelve az adóalapot. A tanulság egyértelmű: a választott fizetési megoldás valóban közvetlenül képes hatást gyakorolni a fizetendő adó összegére. 

Fotó: Getty Images